Zig-rig kötése két módszerrel — állítható mélység és a gubancolódás ellen
Helyszín: Bázis horgásztó
A videó két zig szereléket mutat be, és a kettő nem ugyanarra jó. A felvétel a Bázison készült, a tó középső részén.
Az első az úszós zigkit. Kell hozzá horog, horogbefordító, zig line, egy zigkit a vízközt lebegő kis úszóval, és egy ólom a lesúlyozáshoz. Az előke pontosan egy méter, a végén csomómentes kötés, arra ráhúzva a horogbefordító; a lebegő csali nagyon közel van a horoghoz. Az előke a zigkit gyorskapcsába akad, gumihüvellyel fedve, a másik vége öt-hat menetes clinch csomóval a forgóhoz.
A mélységállítás ennek a lényege. Az ólom lemegy a fenékre, az úszó felfelé áll. Engedni kell a zsinórt, amíg az úszó fel nem jön a felszínre — onnan a horgászmélység tekeréssel számolható. A felvételen az orsó egy métert húz be tekerésenként, tehát egy méteres előkével egy tekerés egy méter mélységet jelent a felszín alatt. Ha nincs kapás, egy kicsit fel vagy le.
A hátránya a bedobás: az előke hajlamos felcsavarodni a felső részre, és ha felcsavarodik, az úszó nem tud feljönni. A felvételen legutóbb négy-öt dobás kellett csavarodásmentes bedobáshoz. A megoldás egy PVA szivacs: megnyálazva vagy vízbe mártva az úszóhoz visszahajtjuk a horgot, és ráragasztjuk a szivacsot — megtartja a szereléket, bedobás után feloldódik és elengedi.
Ami mellette szól: az egész szerelék kompakt, tehát rövidebb bottal, akár egyedül is meríthető a hal — nem kell két-három méteres eresztékkel horgászni. Mély bányatóban ez külön előny. Ami ellene: az úszó a víz közepén van, és a halak láthatják. Ezt hosszabb, másfél méteres előkével lehet mérsékelni, mert akkor az úszó másfél méterrel lejjebb kerül a horgászott vízrétegtől.
A második módszer egyszerűbb: három-négy méteres zigelőke, sima ólmos végszerelékkel. A főzsinór végén egy pöcökkel fixre állítható ólomkapocs, tehát nem csúszik. Bedobásnál az előkét le kell fektetni a földre, normál módon bedobni, és vízbeérkezés előtt kicsit lassítani, hogy az előke kiterüljön.
Merítésnél négy méteres eresztékkel érdemes néhány métert hátrasétálni a parton, és figyelni, hogy a levegőben kalimpáló ólom ne találja el a horgásztársat.
A módszer akkor a legeredményesebb, ha jól felhősítő etetőanyaggal pontosan a zig mélységébe spombozunk. Működik az is, ha látjuk a halakat mozogni valahol, és a közelükbe dobunk. A felvételen a pop-up nem hozott kapást, egy szivacsdarab viszont igen.