Pontyhorgászat a Koi 2 horgásztón — három nap a 11-es álláson

Háromnapos horgászat a Koi 2 bányató 11-es állásán, október legvégén, a szezon utolsó napjaiban — az utolsó reggelre már mínuszok jöttek. Barbi és András egy nappal korábban érkeztek, én csütörtökön csatlakoztam hozzájuk. Az állást ők foglalták le még májusban, a közönségtalálkozónk után, ahol Barbi megfogta a találkozó legnagyobb halát, és annyira megtetszett nekik a hely, hogy azonnal lekötötték.

Egy célért mentem: az első 20 kiló feletti pontyomért erről a tóról. Nem új vállalkozás — a 2023-as születésnapi túrán, ugyanezen a 11-es álláson is azt mondtam, hogy erről a tóról még nem fogtam 20 kiló felettit. Most sem jött össze: három nap alatt egyetlen kis koit fogtam, miközben körülöttem Barbiék szépen fogtak. Andrásnak pár órával a megérkezésem után jött egy 21,6 kilós tőponty és mellé egy 18 körüli — vagyis pontosan az a hal, amiért én jöttem.

A 11-es állás nehézsége nem a horgászat, hanem a helykeresés. Annyi púp, törés és plató van előtte, hogy a videóban tojástartóhoz hasonlítom. Öt helyet próbáltam végig: a part előtt harminc méterrel egy öt méteres gödröt, egy 2,1 méteres platót, hetven méteren a plató letörését 3,5–4 méteres vízben, a sarkot, végül egy természetes átjárót két púp között a világítótorony irányában. Egyikről sem kaptam kapást.

András közben pontosan az ellenkezőjét csinálta: bement a sarokba és a partközelbe, gumikukoricával, és onnan fogta a halakat. Az arány nagyjából két-három koira jött egy 14–15 kiló körüli ponty. A tanulságot a videó végén ki is mondom: túl sokáig ragaszkodtam a nagy halhoz, és közben nem oda tettem a szereléket, ahol a halak jártak.

Csalizásban C1 és C2 bojli, mellette M1, gumikukorica és parafázott csalival próbálkoztam. Barbi hatodik halán látszik meg igazán, mit ér a váltás: hat halából négy az epres csalis jobbos botra jött, a hatodik viszont már a balosra, más csalival és más távolságra. Az etetéshez összekevertem egy „szuper nyerőt” is: 14, 20 és 24 milliméteres C1 bojli tóvízben ázva, csemegekukoricával és András gyümölcsös liquidjével, egy-két maréknyi az etetőhajóba.

Kijött hozzánk a keresztfiam, Soma is. Ő vezette az etetőhajót, fárasztott, merített, kihúzta a szerelékeket, és megfogta a pályafutása második legnagyobb koiját. Csónakba a szél és a hiányzó gyerekméretű mentőmellény miatt nem ült be — az a következő, nyári túrán jön.

A zárásban Gergő, a tógazda tanácsa is elhangzik hidegebb időre: ilyenkor inkább a tó eleje felé, a 3-as, 4-es, 5-ös vagy 6-os állásra érdemes ülni. Ott egyszerűbb a meder — az 5-ösnél gyakorlatilag biliárdasztal-sima —, a törések a szemközti parton futnak, és sokkal kevesebbet kell azon gondolkodni, hova tegyük a szereléket.